Amióta belekezdtem ebbe az új blogba, egy csomó ötletem támadt hogy miről is kéne írnom, mert annyi minden foglalkoztat: tudomány, történelem, film, és még sorolhatnám, most valamiért egy űrkutatással kapcsolatos téma jutott eszembe, ami talán másoknak is érdekes lehet!
 |
| A Voyager-2 és az aranylemez, a háttérben Carl Sagan. |
1977. augusztus 20-án a NASA felbocsátotta a Voyager-2 névre keresztelt űrszondáját, aminek a célja a külső naprendszer bolygóinak vizsgálata volt. Nagyjából 54.000 km/h-ás sebességgel haladva, első célpontja a Jupiter volt, amit 1979 áprilisában közelített meg, lenyűgözően részletes fotókat visszaküldve a bolygóról és néhány holdjáról, például az Io-ról. Újabb két évvel később a Szaturnusz gyűrűit örökítette meg, majd 1985-ben az Uránuszról küldött adatok, míg végül 1989-ben elérte a Neptunuszt is. Ezután a szonda megkezdte a végtelennek tűnő utazását a galaxisunkban. A Voyager-2 volt az első ember alkotta szerkezet ami 2007-ben elhagyta a naprendszert, és továbbfolytatja útját a végtelenbe. 2011. november 4-én parancsot küldtek a szondának, hogy kapcsoljon tartalék manőverező rakétákra, energiaspórolás végett, amiről a visszajelzést november 7-én kaptunk meg! Így, nagyjából 2025-ig van biztosítva az energiaellátása, ami persze nem azt jelenti hogy ne folytatná tovább az utazását. Az első "útbaeső" csillaga a földtől mintegy 10,3 fényévnyire lévő "Ross 268" névű vörös törpe lesz, amit nagyjából 40.000 év múlva fog megközelíteni. Jelenleg a Voyager-2 14.550 milliárd kilométerre tart a Földtől, amivel mára az emberiség legtávolabb járó hírvivője lett. Itt egy szuper kis videó a Voyager-2 küldetéséről!
 |
| A mérnökök felhelyezik a lemez borítóját a szondára. |
Éppen ezért tervezői úgy döntöttek, hogy a rakterében egy "palackpostát" helyeznek el, arra az esetre, ha valaha a szonda értemes földön kívüli élőlényekkel találkozna. Az üzenet hordozója egy arannyal futtatot hanglemez, amin fényképek, és földi hangok, zenék, és 59 különböző nyelven elhangzott üdvözletek kaptak helyet! A lemez tartalmának összeállításáért az a Carl Sagan felelt, aki már akkor elismert csillagász-kutató volt, és akiről majd a későbbiekben akarok írni. (Ő készítette a nagy hatású Kozmosz dokumentumfilm sorozatot, és az ő könyvéből készült a Kapcsolat című film is.) Számomra nagyon izgalmas kihívás lett volna, hogy mégis milyen alapvető információkat, kéne küldeni a világűrbe, ami a legjobban jellemzi az emberiséget. A zenéket széles körből válogatták: Bach, Mozart, Beethoven mellet, Chuck Berry Johnny Be Good-ja is helyet kapott, ahogy Bulgár népdalok, és a Navajo indiánok törzsi énekei is. A hangok a földről szekcíban, nevetést, sírást, állatok hangjait, mennydörgést, de még egy vonat hangját is lehet hallani többek között. A 116 fénykép között találunk diagramokat matematikai, kémia állandókról, a föld helyzetét bemutató térképeket, a naprendszer bolygóinak képét, és fotókat emberekről, hétköznapi szituációkról. A következő videóban egy montázst láthatunk a világűrbe küldött képek, zenék, hangok, üdvözlésekből összevágva!
 |
| Egy kép a lemezről: Evés, ivás, nyalás. :) |
Egy külön szekcióban vannak rögzítve az üdvözlések. Az 59 nyelv között nagy meglepetésemre ott van a magyar is! Ezt nemrég tudtam meg, miután behatóbban olvastam a Voyager programról, és ezt rendkívül érdekesnek találom, kissé megmosolyogtatónak! Előszöris, arra lennék kíváncsi hogyan sikerült elérni hogy a magyar űrkutatók is részt vehessenek ilyen módon a projekt-ben. Mint tudjuk akkoriban Magyaroszág a vasfüggöny mögötti országokhoz tartozott, és maximum a Szovjet programokon dolgozhattunk. De ez talán nem volt túlzott akadály. Mégis furcsa elképzelni, amint a NASA emberei felkérik a magyar kollégákat, hogy ugyan, üzenjenek már valamit a földönkívülieknek! :) Bár lehet hogy nem így történt. Hisz amerikában is élhettek magyar származású emberek, és talán egyszerűbb volt az ő hangjukat felvenni. Talán ezért hat elsőre kissé magyartalannak az a mondat. De vajon ki döntött az üzenet a szövegéről? Ami a következőképp hangzik: "Üdvözletet küldünk Magyar nyelven, minden békét szerető népnek a világegyetemen!" Hát mikor ezt először meghallottam, én felnevettem. :) És még most is mosolygok rajta. Lehet hogy én tudom rosszul, de az utolsó szó nem úgy lett volna helyesen hogy "világegyetemben"? Mert szerintem ez így ebben a formában értelmetlen. :) Ez úgy hangzik mintha valami tanintézményről, egy egyetemről lenne szó, és az azon tanuló békét szerető népeket akarnánk üdvözölni. Szinte már felseljik előttem a kép, ahogy a NASA-nál eszébe jut egy fejesnek, hogy "Ja, a takarítónő magyar származású, gyorsan mondassunk el vele egy szöveget" :) ő meg nem igazán tartja értelmesnek a világegyetem szót, mint csillagászati szakkifejezést, ezért azt gondolja, hogy az egy egyetem... :))) Na de ez nem is annyira érdekes. A lényeg hogy mi is ott vagyunk! Itt van egy videó az összes üzenettel. A magyar 3:54-nél hallható! Érdemes végighallgatni, mert közben jónéhányat láthatunk a lemezen kódolt képekből is!
 |
| Egy kép a lemezről: DNS-lánc |
És érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mégis mi lesz ezzel az űrszondával? 40.000 év rengeteg idő. A Földön még soha egyetlen civilizáció sem maradt fenn egy-két ezer évnél tovább, ráadásul nem sok esély van arra, hogy a vörös törpe rendszerében értelmes élet alakulhatott volna ki, így valójában évmillióknak kéne eltelnie, hogy a szondát jó eséllyel találja meg valaki, aki értelmezni is tudja a tartalmát. Két lehetőség valószínű: Civilizációnk rövid időn belül elpusztítja önmagát, és ez az üzenet lesz az egyetlen ami még akkor is a csillagközi térben halad, amikor már nyomunk sem marad a bolygónkon. Ez esetben, sokkal több információt kellett volna ebbe az időkapszulába zárnunk. A másik lehetőség viszont hogy néhány száz éven belül felfedezzük hogy milyen módon kerülhetnénk meg Einstein relativitás elméletét, és valamilyen tértechnológián alapuló meghajtást fejlesztünk ki, hogy belátható időn belül tudjuk bejárni a környező csillagrendszereket. Ha ez sikerülne, akkor máris okafogyottá válik ez a magasztos cél hogy az esetleges értelmes lények megkapják üzenetünket. Hisz mire már a csillagok között utazunk, a szonda, még mindig csak a naprendszer pereménél járna.
 |
| Egy kép a lemezről: Szaporodás |
A probléma a csillagrendszerek közötti roppant távolság, amit jelen technológiai szintünkön képtelenek vagyunk leküzdeni. Barmoria okosnak képzeljük magunkat, hogy ismerjük a relativitáselméletet, ami tulajdonképpen kizárja annak a lehetőségét hogy valaha is lehetséges lenne felfedeznünk a galaxist. Hisz Einstein elmélete szerinte semmi sem haladhat gyorsabban a fény sebességénél. Ezt a kritikus sebességet (300.000 kilométer másodpercenként) csak megközelíteni lehet, de ha sikerülne is, olyan elképzelhetetlenül nagy energiaforrást találni ami egy többszáz tonnás űrjárművet ilyen sebességre tudna gyorsítani, még akkor is évekbe telne mire a szomszédos rendszerig eljutnánk, ráadásul még az űrhajón fellépő idő lassulásával is számolnunk kéne. Míg űrhajósaink szemszögéből csak egy-két évtized telne el, a Földön akár évezerdek is eltelhetnek, (attól függően mennyire közelítettük meg a fénysebességet), tehát nagy valószínűséggel már nem lenne hova visszatérniük. Szerintem a térhajtóművek gyakorlati megvalósításán kéne tehát komolyabban gondolkodnunk, mert elméleteket már gyártottunk eleget! :) De ne kalandozzunk el a tárgytól.
Végül nézzünk két filmes utalást Voyager űrszondáról. Felbocsátásával nagyjából egy időben íródott az 1979-es első Star Trek mozifilm forgatókönyve, ami bár egy fiktív űrszondáról a Voyager-6-ról szó, az alapötlet akár a 2-esre is ráhúzható lenne. A filmbeli szonda feladata az volt, hogy a lehető legtöbb adatot gyűjtse, majd azt visszajutassa a Földre, csakhogy eltűnik egy fekete lyukban, és a galaxis túlsó felén bukkan fel újra, ahol értelmes gépek civilizációja találja meg. Feljavítják rendszereit, és lehetővé teszik neki hogy megvalósítsa programozását, a lehető legtöbb adatot összgyűjthesse, majd átszeli a galaxist, hogy visszatérjen a Földre. Hosszú útja során öntudatára ébred, és hazaérve találkozni akar a teremtőjével. A bekezdés alatt látható V'ger jelenet! Egy másik konkrét utalás az 1984-es John Carpenter filmben, a Csillagember-ben (Starman) látható, a nyitójelenetben a Voyager-2-őt látjuk, amint találkozik egy értelmes földönkívüli civilizációval. A szonda hatására pedig egy idegen látogatja meg a Földet, felmérve technikai fejlettségi szintünket.
Azért a Voyager program más szondáihoz is tartoznak érdekességek. 1990-ben, miután a Voyager-1 befejezte elsődleges küldetését, a földi irányítközpontból parancsot küldtek neki, hogy kameráját fordítsa a naprendszer belseje felé, és készítsen néhány képet. A visszaküldött fotók között volt, egy azóta elhíresült felvétel, ami bolygónkat, a Földet ábrázolja 6 milliárd kilométeres távolságból. Mindössze egy alig észrevehető halványkék pöttynek látszik. Vizuális bizonyítékot nyújtva világunk porszemnyi méretére a kozmikus végtelenben. A felvétel Carl Sagan-t is megihlette, ő adta a kép címét, és ezzel a címmel egy könyvet is írt. Gondolatait, a lejjebb található vidóban hallhatjuk összegezve, (magyar felirattal). Ezt is ajánlanám figyelmetekbe, ha tetszett ez a kis csillagászati elmélkedésem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése