Szép volt, jó volt, nagyon gyorsan eltelt ez a 3-4 nap Barcelonában. Azért amíg még firss az élmény, tartok egy kis élménybeszámolót ahogy ígértem.
Június 13, csütörtök.
Az eredeti terv az volt, hogy a 7:45-ös Budapesti buszjárattal megyünk, és így kényelmesen lesz időnk tömegközlekedéssel kijutni a repülőtérre, csakhogy adódott egy kényelmesebbnek tűnő lehetőség. Apunak éppen Budapestre kellett mennie, egy munkát felmérni a Cziráki Tomi barátomnál, így hát mindjárt próbáltuk összekötni a kellemest a hasznossal, hogy hát megyünk autóval, megnézzük a Tomi lakását, aztán kényelmesen kikocsikázunk a reptérre, és talán még arra is marad idő, hogy körülnézzünk egyet a városban. Az ötlet jónak tűnt, egészen addig amíg 11 óra körül elértük az M7-es végét Budaőrsnél. Persze tudtuk, hogy a lassan levonuló árvíz miatt útlezárásokra, és dugókra lehet számítani, de azért arra nem voltam lelkiekben felkészülve, hogy az egész budai oldal töménytelen dugóban áll, és a budapesti forgalmon való keresztüljutás éppen 1 órával fog tovább tartani mint repülőút Barcelonába. Meleg volt, az emberek dudáltak, meg anyáztak, és asszem még egy almával is megdobtak... :) Nem voltam vicces kedvemben, mivel éppenséggel Óbudára kellett eljutnunk először, és sanszos volt, hogy így még 3 órára sem érünk ki a repülőtérre. Egy fél órát időztünk a Tomiéknál, majd indultunk is tovább. Szerencsére Pesten már lehetett haladni, de így is éppen hogy 3 óra sikerült megérkezni. Többet biztos nem ülük autóba Budapesten, jó lesz nekem a jó öreg tömegközlekedés! :)
A repülőtéren megittunk egy kávét, majd gyors búcsúzás, és irány a Terminál. A biztonsági kapunál kiszóratták velem a tusfürdőt, meg a napolajat, mert hát 100ml feletti volt, meg még be is szóltak mellé, hogy hát hogy képzelem már én ezt. Persze tudtam erről a szabályról, de nem hittem volna hogy ennyire komolyan veszik. Az egészben az a legidegesítőbb, hogy a terminálban méregdrágán vásárolt tisztálkodási szereket, és italokat persze fel lehet vinni a gépre, de nem szereztem meg nekik az örömet, inkább vettem Barcelonában. A terminálban elfogyasztottunk egy szendvicset, és hamarosan ki is írták a gépünket. A kézipoggásznál spóroltam a költségeken, de a beszállásnál megengedetem magamnak az elsőbbségi beszállás luxusát, ez azért jó, mert nem kell sorban állni, hanem előre lehet menni, és géphez közlekedő busz egy külön részébe szállhattunk be, és minket engednek elsőként felszállni a gépre. Vagyis így oda ültünk, ahova akartunk, és nem kellett tolakodni. Ez azért is volt fontos, mert már jó előre elhatároztam, hogy a gép elejébe, és bal oldalra ülök, hogy jó legyen a kilátás, mivelhogy a Balaton északi partján fogunk elrepülni, és ami még ennél is jobb, éppen Csesztreg felett, így balra tökéletes kilátásunk nyílik majd Lentire! :) És pontosan azon az útvonalon haladtunk, amit már jó előre lecsekkoltam a flightradar nevű oldalon. 5-10 perccel felszállás után már a Balaton felett repültünk, és 25 perccel később már meg is pillantottam Lentit, ahogy azon a kis videón is látható. Sajnos gyorsan átrepültünk felette, de azért ez is egy élmény, ilyen magasról látni az otthonomat! Ezután végigrepültünk Szlovénián, Velence, majd Toszkána felett, és a francia riviéra mentén közelítettük meg Barcelonát, valamivel több mint 2 óra volt a repülési idő.
A Barcelonai repülőtér nem nagy szám, kb pont olyan mint a Budapesti. Talán csak annyi különbség van, hogy odakint már pálmafák fogadnak minket. Felvettük az előre megrendelt tömegközlekedési bérleteinket, és felszálltunk a városba tartó vonatra. Kb 20 perc alatt értünk be a belvárosba, és innen már sétálva tettük meg az utat a szállásig, aminek kitűnő központi elhelyezkedése volt, és még jó olcsó is volt. A szoba pici, de a célnak megfelel. A személyzet nem beszél túl jól angolul, amin meglepődtem, de azért nem volt gond. Lepakoltunk, majd léptünk is ki a városba. Kerestünk egy kis szendvicsbárt, itt vacsiztunk, meg söröztünk. Eléggé el voltunk már fáradva, de muszáj volt látnunk valamit a városból. Mivel a csúcslátványosságnak számító La Sagrada Família 10 perces sétára volt tőlünk, éjfél körül arra felé vettük az irányt. Ez az első pillantás Gaudi mesterművére, igazi döbbenetes élmény! Körbesétáltuk, megcsodáltuk, majd beültünk még egyet sörözni. A legtöbb helyen csak helyi sört kapni, ami szerintem tök jó dolog, nekem nagyon ízlett ez az Estrella... 1 óra felé kerültünk ágyba.
Június 14 péntek.
Hosszú nap állt előttünk. 9-kor keltünk, és indultunk az első leszervezett programra, a gótikus negyed sétatúrára. Metróztunk három megállót, és könnyedén megtaláltuk a találkozási pontot. Egy kedves kis katalán hölgy volt az idegenvezetőnk, aki angol nyelven vezetett minket. Ami szokatlan, de praktikus volt, hogy kaptunk egy kis rádió adóvevőt a nyakunkba, ahhoz pedig egy hipergagyi eldobható bedugaszolós fülhallgatót. Így akármennyire is le voltunk maradva az idegenvezetőtől, végig tökéletesen hallottuk a mondandóját. Csakhogy ezeket a szar fülhallgatókat nem az én fülemhez találták ki... Állandóan ki akart esni, és félúton ki is esett, és ripityára tört. A Pityu egész véletlenül magával hozta a fejhallgatóját, így neki jó volt. Maga a túra elég jó volt! Az óváros régi falai között a szűk utcákon sétálni hangulatos volt. Megnéztük a 15. századi katedrálist, és még római kori emlékeket is. A túra végeztével, még önállóan is sétálgattunk a negyedben, és találtunk egy hangulatos kis teret, azon pedig egy jó kis teraszos éttermet. Tökéletes választásnak bizonyult, mert nagyon finom ebédet fogyaszthattunk el. Mindketten hal-mániások vagyunk, és itt aztán volt miből választani. Én roston sült szardíniákat ettem, egy kis hasáb burgonyával, és mivel nem értek a borokhoz találomra választottam egy üveg helyi rozét, ami szintén nagyon finom volt! Az ebédet egy csoki-vanília jégkrémmel zártuk. Mivel még mindig volt másfél óránk a következő szervezett programig, úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk így kutyafuttában megnézni a Picasso múzeumot, mert annak semmi értelme, inkább sétálgattunk a még hangulatos óvársoban. Végigmentünk a híres La Rambla sétálóutcán, ami a kikötőbe vezet. Itt van a Kolombusz szobor is. Nézegettünk egy kicsit, majd visszaindultunk a szállásra, hogy hosszú nadrágot vegyünk fel, nem akartuk ugyanis azt kockáztatni, hogy nem engednek be minket ezért, az igazi fő-attrakciónak számító La Sagrada Famíliába. 
3 óra előtt ott voltunk a találkozási ponton, egy viszonylag nagyobb csoporttal. Az idegenvezetőnk ezúttal egy fiatal srác volt, Robb. Jó érzés volt, hogy simán átléphetjük a túristák hosszan kígyózó sorait, mivel nekünk ez a vezetett túra is már jó előre le volt szervezve! Gaudi építeszeti stílusa semmihez nem hasonlítható, ebben a bazilikában pedig teljesen kiélhette magát. A homlokzatai, kapui, és tornyai mintha nem is evilágiak lennének. Tényleg lélegzetelállító élőben látni ezt. Sokan megdöbbennek rajta, hogy már 130 éve épül, és még kell neki 20-30 év hogy elkészüljön, és minden idők legnagyobb bazilikája legyen belőle. De ha jobban bele gondolunk a világ más építészeti remekművei az elmúlt századokban is több emberöltő alatt készületek el. Jelenleg ez az egyetlen ilyen jellegű építkezés a világon. A jelenlegi 8 torony mellett még 10(!) van építés alatt! Talán még a mi életünkben elkészül! :) A belső tér már viszonylag készen van. De ez is teljesen szokatlan, itt nem láthatunk fereskókat, mivel szerintem nincs is egy négyzetméter egybefüggő sík falfelület sem. Mintha csak egy erdő lombos fái magasodnának az ember felett. Tényleg nagyon szép! Megnéztük az építkezésről szóló kiállítást, és Gaudi sírját is, akit itt temettek el, 1926-ban bekövetkezett halálakor. Élete utolsó 35 évében csak erre az építkezésre koncentrált. A megszállottjává vált, teljesen visszavonultan élt, nem evett, nem tisztálkodott rendesen, és amikor elütötte egy villamos, nem ismerték fel, és a szegények kórházába került. Itt meg 1-2 nap alatt meg is halt. Még csak az északi homlokzatot láthatta életében. Persze a tornyokat sem hagyhattuk ki. Lifttel lehet felmenni, és a kilátás fantasztikus. A két egymás mellett álló tornyot összekötő kis hídról nagyon jó volt körülnézni. Itt csak egy kő korlát van, és semmi zavaró üveg, vagy rács, mint más hasonló kilátóknál. Szépen belátni az egész várost, és persze a tengert. Készítettem is egy-két jó felvételt. Lefelé már inkább lépcsőn mentünk, és bizony ezt is ajánlott kipróbálni, mert nagyon hangulatosak a szűken kanyargó csigalépcsők! :) Még egyszer körbejártuk ezt az építészeti csodát, aztán leültünk a közelben uzsonnázni valamit.
Kissé el voltunk fáradva, és hosszú éjszaka állt előttünk, ezért hazamentünk, hogy rápihenjünk az esti bulira. A fő attrakció a Kraftwerk koncert 22:45-kor kezdődött, de a másik koncert amit semmi pénzért nem hagytam volna ki, hajnali 4:15-kor kezdődött. Szóval visszamentünk a szállásra, és aludtam 1 órát, de mikor felkeltem, mintha csak álmosabbnak éreztem volna magam. Este 9-kor volt kapunyitás, úgy terveztük hogy 20:30 körül kéne odaérni. Kimehettünk volna tömegközlekedéssel, de nem volt kedvem ezen agyalni, és úgy döntöttem taxiba szállunk. Barcelonában is nagyon sok egységesített fekete-sárga taxi közlekedeik. Még itthon letöltöttem egy nagyon praktikus taxi-hívó alkalmazást a telefonomra. Ez a program először pontosan belövi a helyzetünket, valamint a körülöttünk mozgó taxikat is. Csak egy kattintás, és abban a pillanatban az összes körülöttem lévő szabad taxis látja az én igényemet, és még akár azt is meg lehet adni, hogy hova akarok menni. 4-5 másodperc alatt bejelentkezik egy taxis, akinke azonnal látod a nevét, fotóját, adatait, és valós időben követni tudod, hogy éppen merre jár, és hány perc múlva ér oda hozzád. Ez nagyon tetszett! :) Jött is valamilyen Gonzalez nevű taxis, aki pikk-pakk kiröppentett minket a Fira Gran Via nevű hatalmas rendezvénytérhez. Ezek olyan hatalmas csarnokok, mint Budapesten, ahol a Construmát, meg a BNV-t szokták tartani. Elég szép hosszú sor állt a bejárat előtt, hát beálltunk a végére. Akkor lepődtünk meg, mikor 2-3 perces várakozás után egyszercsak a közvetlen mellettünk álló mobilkerítést egyszercsak megnyitották a biztonsági őrök, és így utolsókból lettek az elsők, mi léphettünk be először, a koncert helyszínéül szolgáló csarnokba. :) Tök jó érzés volt. Bent már készen állt a színpad, a söntés, meg minden. Akár a legelső sorba is befészkelhettük volna magunkat, de nem akartuk. Mivel ez egy 3D Show volt, jobbnak ítéltem, ha a színpadtól kb 10 méterre állunk meg, és így is tettünk. Persze előtte sorban ittuk az Estrellákat. Szokatlan volt számomra, hogy itt nem a pultosnak fizeted ki az italod árát, hanem előtte oda kell menned, egy másik pulthoz italjegyet venni! Van neki értelme, mert a jegyeket akár többet is előre meg lehet venni, a nagy zajban meg nem kell a pultossal ordibálni, egyszerűen csak odaadod neki a jegyet, ő meg adja az italt.
Este 10-kor jött valami nagyon béna Dj, felvezetőként, ő szerencsére csak 45 percig játszott, aztán pontban 22:45-kor kezdett a Kraftwerk! Mivel nem egy koncertfelvétlüket láttam már, nagyjából tudtam hogy mire számítsak. A hangzás tökéletes volt, a vetített grafikák pedig eléggé megújultak a 3D miatt. Nagyon jó volt élőben átélni az egészet, hisz voltaképpen ezért volt az egész barcelonai utazás. A koncert kb 2 órás volt, és több csúcspontja is volt: A Tour De France, a Robots, a Radioactivity az én nagy kedvenceim, na meg a Music Non Stop, amivel általában záródnak a showk. A Skrillexig még 3 és fél óránk volt. Kimentünk egy kicsit levegőzni, sörről inkább Red Bull-ra váltottunk, és felfedeztük hogy még több ilyen hatalmas csarnokban egyéb koncertek is vannak folyamatban. Az egyik helyen nagyon jó kis pizzát, hot-dog-ot árultak, így hát itt kajáltunk egyet, ami feltöltött minket energiával, és így egy cseppet sem okozott problémát, hogy kivárjuk a Skrillexet, aki szintén percre pontosan kezdett. Ezt az őrült amerikai DJ-t, még csak néhány hónapja fedeztem fel, de tisztára megőrjít amit csinál. Teljesen tisztába vagyok vele, hogy sokak nem is értik mire föl ez a rajongásom iránta, mert hogy a zenéje olyan über-brutál kemény hogy embereket lehet vele kínozni... :) Na jó ez talán túlzás, de ha 75 percél tovább tartott volna a szett annak talán még biológiai hatásai is lettek volna. Mégis egyszerűen fantasztikus élmény volt látni ezt a show-t! Muszáj még egyszer eljutnom egy ilyenre! Nem csak a hangzás, a ritmusok, az öblös basszusok, de a színpadi látvány is igazodott Skrillex szélsőséges stílusához. Vettem fel belőle egy fél perces részletet, talán valamit visszad a hangulatból... :)
5:30-kor indultunk el hazafelé. Több busz is hordta be a városba a rengeteg népet, mindössze 2 euróért. Hát fel is szálltunk az egyikre. Csakhogy kiderült nem is mindegyik a városközpontba megy, és mi pont egy olyanra szálltunk fel, ami az egyik város széli hegy felé tartott. Na fasza... - Gondoltam - Amíg onnan lekóválygunk - azért már eléggé álmosak voltunk. Szerencsére megállt a kikötőben is, így ott leszálltunk, és szépen hazametróztunk. Reggel 7-kor kerültünk ágyba. Nem akartam hogy átaludjuk az egész napot, mert szombatra egész napos tengerpartozást, és fürdőzést terveztünk. Délután 1 órára állítottam az ébresztőt.
A teljes fotógyűjtemény a flickr-ön tekinthető meg:
- Mobilos képek
- Tükörrelxes fotók
- HD videók
A teljes fotógyűjtemény a flickr-ön tekinthető meg:
- Mobilos képek
- Tükörrelxes fotók
- HD videók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése