Paul McCartney - Hyde Park 2010 - Koncertbeszámoló

Egy régi adósságomat szeretném bepótolni ezzel a koncertbeszámolóval. Nemrég hallhattam élőben Ennio Morriconét, és még más remek koncertek vannak betervezve az idei évre, és ez eszembejuttatta eddigi legnagyobb koncertélményemet, amiről most leírom az emlékeimet. Persze szokásomhoz híven nagy körítéssel, részletesen leírva az előzményeket, és az utána következő vicces kis sztorit, ami nem feltétlenül kapcsolódik a koncerthez, de nem baj! Szóval ez az írás Paul McCartney 2010-es Londoni koncertjéről fog szólni, ami eddigi életem legjobbja volt, persze videókkal gazdagon teletűzdelve!

Először is azt kell tudni rólam, hogy én Beatles rajongó volnék. Sok féle zenét szeretek, de a Beatles mindig mindenek fölött fog állni. Időnként szoktam gondolkodni, hogy kinek a koncertjére mennék el a legszívesebben, nem törődve azzal hogy aktív, vagy éppen már rég feloszlott zenekarról van szó. Persze nem kérdés, hogy a Beatles szokott először eszembe jutni, és ilyenkor mindig sajnálkoztam hogy lemaradtam róluk, pár évtizeddel. Csakhogy ez nem teljesen igaz, mert Paul McCartney bizony még 70 fölött is aktívan turnézik, és elég sok Beatles nótát is játszik ilyenkor. Mikor ez így eszembe jutott ránéztem honlapjára, és látom ám, hogy 1 hónap múlva éppen Londonban fog fellépni a Hyde Park-ban. Arra gondoltam hogy ez talán az utolsó lehetőség, hogy élőben hallhassam őt, így azonnal elkezdtem szervezni az utat! Szerencsére Londonban igen jó fapados járatok vannak. Szereztem magam mellé útitársat, akit a koncert köré tervezett 4 napos városlátogatással csábítottam el. Foglaltunk olcsó hostelt, és máris minden készen állt. Ez kb. 2 nap alatt zajlott le az ötlettől a szűkséges jegyek beszerzéséig.

No kérem, ha tovább szeretnéd olvasni (amit erősen ajánlok, mert ezután jön a lényeg) akkor ide kéne kattintani!

Itt még nem sejtettük mi vár ránk... :)

Cseke Ferenc interjú

Mai bizonyos értelemben rendhagyó írásomban egy interjút szeretnék közölni egy Lentiben sokak számára fontos közéleti tevékenységet folytató fiatalemberrel, név szerint Ifj. Cseke Ferenccel! Feri ugyanis azon kevés lokálpatrióta közé tartozik kisvárosunkban aki szinte minden rendezvényen jelen van, és fotókon örökíti meg az eseményeket. A fényképeket szerencsére szorgosan fel is tölti az internetre, így mi elfoglaltabb, - vagy akár mondhatnám lustább - várost szerető polgárok is "képben lehetünk" a történésekkel. Nagy lelkesedéssel osztja meg fotóit, gondolatait a facebook-on is, és teszi mindezt sokunk örömére, összetéveszthetetlen stílusával, amivel sok "rajongót" tudhat már maga mögött. Lassan azt is mondhatnánk, hogy helyi viszonylatban olyan jelenség, egyfajta híresség vált belőle, mint akikkel ő is szívesen fotózkodik. Ferinek ugyanis egy igen érdekes hobbija van: Már több mint 200 főleg városunkba látogatott hírességgel, színésszel, énekessel, sportolóval, vagy közéleti személyiséggel van közös fotója, és figyelemre méltó az autogram gyűjteménye is. Összességében véve egy színes, és érdekes személyiség ő, szerencsére szívesen vállalkozott az interjúra!

Tovább a teljes interjúhoz.

Első tandemugrásom - Élménybeszámoló és videó

Igen, kicsit megkésve, de úgy gondoltam, mégis írnom kéne egy pár sort az első ejtőernyős tandemugrásomról, ami azért mégiscsak nagy és meghatározó élmény volt. Egyáltalán nem bántam meg a nem kevés ráfordított pénzt, mert azon túl hogy ezt már senki nem veheti el tőlem, egy szupcsi kis filmen is meg lett örökítve, amit most megosztok veletek.

Hogy honnan jött ez az egész? A videóban azt mondom hogy húsz éve erre készülök. A valóság viszont az, hogy valahogy mindig vágytam erre, amióta csak tudom hogy mit jelent az hogy ejtőernyős ugrás. Én tényleg ilyen extrém gyerek lennék? Nem tudom. Én soha nem féltem a magasságtól, nem is értem mi lehet sok embernél ez a tériszony izé. Mindig vágytam arra hogy magas dolgokra másszak fel, és lenézzek hogy onnan milyen a kilátás, legyen ez egy felhőkarcoló, vagy kilátó, vagy valamilyen hegy. Ugyanígy vagyok a repüléssel, ami szerintem egy marha izgalmas dolog. Ehhez valahogy kapcsolódik, a sebesség és a zuhanás megtapasztalásának vágya. Mint minden ember, én is álmodok néha repülésről, és riadtam már arra fel hogy zuhanok. Mindig tudtam, hogy ezt feltétlenül meg szeretném tapasztalni a valóságban is. Tisztán emlékszem rá, hogy már gyerekkoromban mindig azzal kérkedtem, hogy ha egyszer lesz lehetőségem, én biztos ejtőernyőzni fogok, mert hát micsoda hatalmas érzés lehet, hogy több ezer méterről elképesztő sebességgel zuhansz a föld felé. Családtagjaim ezt persze mindig megmosolyogták, és gyerekes nagyszájúságnak tartották, nem sejtették, hogy én már akkor is tök komolyan gondoltam. 

A történet folytatásához, és a videókhoz KATTINTS!

Barcelona élménybeszámoló - 2. rész

Június 15. szombat

Igen csak meglepődtem, mert a Pityu előbb felkelt mint én. Kérdeztem is tőle, hogy mi a baja, de nem tudott magyarázatot adni különös viselkedésére. Ahogy terveztük délután 1 órára elkészültünk, és elindultunk Barcelona legnagyobb strandja felé, a Barcelonate Beach-re. Előbb meg kellett vásárolni a strandi kellékeket, mert ezek nem fértek bele a kézipoggyászba. Találtunk is egy kis boltot, ahol fürdőgatyát vettünk, 50 faktoros napolajat, mert mi ilyen hófehér bőrű könnyen felégő srácok vagyunk, de vettünk törülközőt is, ami természetesen Katalón zászlót mintázott. Ebben a boltban találtam egy tök jó Barcelonás pólót, amit nem tudtam otthagyni, és annyira jól állt, hogy többet le sem vettem! Nehogy már a New York-os pólóban kelljen sétálgatnom, mert hogy néz már az ki? :) 

Tovább is van! Kattints! :)

Barcelona élménybeszámoló - 1 rész

Szép volt, jó volt, nagyon gyorsan eltelt ez a 3-4 nap Barcelonában. Azért amíg még firss az élmény, tartok egy kis élménybeszámolót ahogy ígértem. 

Június 13, csütörtök.

Az eredeti terv az volt, hogy a 7:45-ös Budapesti buszjárattal megyünk, és így kényelmesen lesz időnk tömegközlekedéssel kijutni a repülőtérre, csakhogy adódott egy kényelmesebbnek tűnő lehetőség. Apunak éppen Budapestre kellett mennie, egy munkát felmérni a Cziráki Tomi barátomnál, így hát mindjárt próbáltuk összekötni a kellemest a hasznossal, hogy hát megyünk autóval, megnézzük a Tomi lakását, aztán kényelmesen kikocsikázunk a reptérre, és talán még arra is marad idő, hogy körülnézzünk egyet a városban. Az ötlet jónak tűnt, egészen addig amíg 11 óra körül elértük az M7-es végét Budaőrsnél. Persze tudtuk, hogy a lassan levonuló árvíz miatt útlezárásokra, és dugókra lehet számítani, de azért arra nem voltam lelkiekben felkészülve, hogy az egész budai oldal töménytelen dugóban áll, és a budapesti forgalmon való keresztüljutás éppen 1 órával fog tovább tartani mint repülőút Barcelonába. Meleg volt, az emberek dudáltak, meg anyáztak, és asszem még egy almával is megdobtak... :) Nem voltam vicces kedvemben, mivel éppenséggel Óbudára kellett eljutnunk először, és sanszos volt, hogy így még 3 órára sem érünk ki a repülőtérre. Egy fél órát időztünk a Tomiéknál, majd indultunk is tovább. Szerencsére Pesten már lehetett haladni, de így is éppen hogy 3 óra sikerült megérkezni. Többet biztos nem ülük autóba Budapesten, jó lesz nekem a jó öreg tömegközlekedés! :) 

Tovább is van! Kattints! :)